75. szám - Nitya-seva Hírlevél

2024. július, augusztus, szeptember

Kedves Bhakták!
 
Kérlek, fogadjátok tiszteletteljes hódolatomat!
Minden dicsőséget Srila Prabhupadának! Jaya Radha-Syama!

Az idei hosszú, tikkasztóan forró nyár után végre megérkezett az enyhülést és esőt hozó ősz, amit Új-Vraja-dhama lakói is ugyanúgy vártak, mint egykor Vrindavana népe: „A szárazföldön és a vizekben minden élőlénynek hasznára vált a friss eső: kivirultak és megszépültek, akár a bhakták, amikor a Legfelsőbb Urat szolgálják” (Srimad-Bhagavatam, 10.20.13).
 
Az elmúlt negyedév ünnepei közül most elsősorban Vrindavana úrnőjének, Krisna és a bhakták szíve királynőjének megjelenési napját emelnénk ki. A kétnaposra duzzadt Radhastami fesztiválon rekordot döntött a látogatottság: hétszázötven bhakta vette át beléptető karszalagját, de több mint kilencszázan érkeztek. Még soha nem volt ennyi vendégünk egyetlen fesztiválon sem! Gyönyörűséges és lélekemelő látványban lehetett részük azoknak, akik olyan szerencsések voltak, hogy részt vehettek a mangala-arati utáni puspa-abhisekán, amely immár harmadik alkalommal valósult meg. Sivarama Swami előtte nagyon szépen beszélt arról, hogy amint a virágszirmok természetesen hullanak Radha-Syama transzcendentális testére és lótuszlábaihoz, ugyanilyen természetesen kell nekünk is meghódolni Krisna előtt. A guru ajánlja fel a tanítványt és a tanítvány szolgálatait Krisnának, ezért a lehulló szirmokhoz hasonlatos odaadással kell követnünk a lelki tanítómesterünk utasításait, és a gurunak meghódolva teljesen átadni magunkat, mindenféle feltétel, „talán”, „de” és „ha” nélkül – ahogy Maharaja fogalmazott.
 
A fesztivál legjelentősebb eseménye az volt, hogy első alkalommal adott avatást bhaktáknak Bhaktipada Goswami, illetve Mahaprabhu Swami. Radha-Krisna prabhu avatás előtti beszédében hallhattunk arról, hogy Srila Sivarama Swami Maharaja már hosszú évekkel ezelőtt kifejezte három nagy vágyát: hogy valaki váltsa fel őt a GBC-posztján, és vegye át ezirányú kötelességeit; hogy legyen olyan magyar tanítványa, aki még az ő életében sannyasa-avatást kap; és hogy láthassa, hogy a tanítványai is avató lelki tanítómesterré válnak. A legutóbbi óriási jelentőséggel bír a magyarországi yatra fennmaradásának és jövőjének szempontjából, és az ISKCON egésze számára is fontos. Elmondhatjuk, hogy immáron Maharaja mindhárom vágya teljesült!
 
Hírlevelünk hagyományaihoz híven ez alkalommal is szeretnénk bemutatni nektek egy Nitya-seva adományozónkat, Dékánné Évát, aki először még a kilencvenes években találkozott a Krisna-tudattal. Egy idősebb kedves barátnőjétől kapta ajándékba a Bhagavad-gitát. A kötetben található címen a templomot is próbálta megkeresni, amely akkor már új helyre költözött, így csak némi nyomozás után sikerült a bhakták nyomára akadnia. Az elmúlt néhány évben kezdett el komolyabban is foglalkozni a Krisna-tudattal, és nemrégiben közelebb költözött a budapesti templomhoz, hogy ezáltal is többet lehessen a bhakták társaságában. Az ő inspirációjának köszönhetően a férje is olvasni kezdte a Bhagavad-gitát, vegetáriánus lett, és már japázik is. Éva nemrégiben nyugdíjba vonult, így még több ideje lett Gaura-Nitai és Radha-Syama szolgálatára, és úgy döntött, azzal is szeretne részt venni ebben, hogy vállalja egy Nitya-seva nap támogatását. Köszönjük szépen áldozatos odaadását neki és a többi kedves bhaktának is, akik részt vesznek ebben a nagyszerű szolgálatban!

A Nitya-seva csoport nevében szolgátok:
Mohana Dasa

2024. október 12., Somogyvámos