45. szám - Nitya-seva Hírlevél

 2019. június

Kedves Bhakták!

Júniusban beköszöntött végre a nyár, elkezdődött a szünidő, s egyúttal Krisna-völgy legelfoglaltabb időszaka is az év során. Most már nem csak hétvégenként, hanem hétköznapokon is nagyon sok vendég érkezik hozzánk, s egyre többen jelentkeznek önkéntes munkára, hogy vagy a mezőgazdaságban vagy más osztályokon segítsenek. Így hát június az a hónap, amikor megnyitjuk az ajtókat és a szívünket, hogy mindenkinek bemutathassuk Radha-Syamát, aki – tudatosan vagy nem tudatosan – látogatóba érkezik Hozzájuk.

Ebben a hónapban volt az éves Henna fesztiválunk is, melyre egy nap alatt 850 látogató jött el. Szintén a hónap során Sivarama Swami online prédikáló tevékenységeinek gyümölcseként tizenkét érdeklődő érkezett a helyi Radhe Resortba más európai országokból egy egyhetes programsorozatra, melynek során sokat lehettek együtt Maharajával. A résztvevők mindennap előadásokon, programokon és esti kirtanákon vehettek részt, s lelki élményekkel gazdagodva tértek haza a hét végén. A hónap a budapesti Ratha-yatrával zárult: a nagyszabású zenés-táncos felvonulás a megszokott helyszínre, a Városligetbe érkezett, ahol színes programok és transzcendentális ételek várták az érdeklődőket. A hónap folyamán hét új önkéntes érkezett hozzánk, akik a zöldségkertbe és az étterembe jelentkeztek szolgálatra. Nagyon lelkesek voltak, s mindig ragyogó arccal ültek a bhakták között a közös étkezések során. Egyikőjüknek sem volt kapcsolata a Krisna-tudattal, mielőtt a völgybe jöttek volna, de az itt tartózkodásuk végére sok lelki ízt tapasztalhattak meg, s – ahogy mondták – még több ilyet szeretnének majd átélni a jövőben.

Júniusban két új támogató kezdett részletekben Nitya-sevát fizetni, továbbá egy bhakta megemelte a régi Nitya-sevája összegét, hogy a jelenlegi összeghez közelítse. Egy Angliában élő házaspár pedig a második Nitya-seváját kezdte el szponzorálni. Esetükben a hölgy példája nagyon inspiráló, hiszen két évvel ezelőtt házról házra járva gyűjtötte össze környékükön az ismerőseitől a Nitya-seva teljes összegét, s már annak befizetése óta azon gondolkodott, hogyan tudná a férjét is bevonni, hogy együtt tudjanak támogatni egy napi imádatot. Mivel azonban a férje nem gyakorló bhakta, nem igazán hajlott arra, hogy adományozzon Radha-Syamának és Gaura-Nitainak. Végül azzal az érvvel próbálta meggyőzni, hogy mivel nincs fiuk, így senki nem fog majd haláluk után pindát ajánlani nekik (amely egy tradicionális indiai szertartás részét képezi, melynek során rizsgolyót – pindát – ajánlanak fel az eltávozott lélek javára). Ebből az adományból viszont minden évben az általuk kiválasztott napon az ő nevükben végzik majd a pujárik az oltáron az imádatot az Isteni Párnak, s így örökkévaló áldásban fognak részesülni. Ez meggyőző érvnek bizonyult a férje számára is, s beleegyezett az adományozásba, így immár családként is felajánlottak egy Nitya-sevát.

A következő lelkesítő történetet pedig Mohana Dasa osztotta meg velünk, melynek főszereplője szintén egy bhakta-barát érdeklődő. A történet öt évvel ezelőttre nyúlik vissza, mikor is Mohanát meghívták egy támogató – Gyula – temetésére. Mohana és ő az utcán találkoztak egykor, és gyorsan közeli barátságba kerültek egymással. Bár Gyula és felesége katolikusok voltak, mégis rendszeresen, nagy örömmel adományoztak, s Gyula többször is eljárt a budapesti templom programjaira, melyek során néhányszor még Sivarama Swamival is találkozott. Gyula felesége hívta meg Mohanát a temetésre, s megkérte, hogy vaisnava ruhát viselve mondjon néhány szót az eltávozott lélekről. Megemlékezése során beszélt a lélek örökkévaló természetéről, s dicsőítette Gyula nagylelkűségét és nyitottságát.

Fél év múlva találkozott egy hölggyel az utcán könyvosztás közben, aki szintén jelen volt Gyula temetésén. Egyből eluralkodtak a hölgyön az érzelmek, s feltárta Mohanának, hogy Gyula közeli barátja volt, s nagyon megérintette Mohana megemlékezése. A hölgy is rendszeres adományozó lett, s amikor pár évvel később Mohana felkérte, hogy támogasson egy Nitya-sevát, boldogan megtette. Mohana biztos benne, hogy a hölgy Nitya-seva adományát Radha-Syama úgy fogadja el, hogy annak egy része Gyulától származik, hiszen az ő temetésén találkoztak. Gyula családja továbbra is rendszeresen adományoz, s ki tudja, lehet, hogy egy napon belőlük is Nitya-seva támogató válik!

Jaya Radha-Syama!

Végezetül pedig kérlek Titeket, tekintsetek be a Nitya-seva naptárba! Július hónapban az alábbi szabad napok közül válogathattok még:
1., 4., 7., 9., 15., 17., 18., 20., 21., 24., 25. és 26.

A Nitya-seva csoport nevében szolgátok:
 
Syamajiu Dasi

2019. július 11., Új Vraja-dhama