- Magyar
- English
- Русский
28. szám - Nitya-seva Hírlevél
2018. január
Kedves Bhakták!
Január első hetének végére a sankirtana-maratonon részt vett összes bhakta visszatért Krisna-völgybe és kipihente magát, majd az országos ‒ budapesti ‒ sankirtana-fesztivál után itt Krisna-völgyben még egyszer megünnepeltük a könyvosztókat egy kisebb fesztivál keretében, melyen főleg a helyi és pár vidéki nama-hattából érkező bhakta vett részt. Mivel a maratonban részt vevő sok bhaktának nem a könyvosztás a teljes idős szolgálata, s a vidékiek közül a legtöbben a munkájuk mellett (vagy az éves szabadságuk egy részét erre az időszakra időzítve) tudtak csak kimenni könyvet osztani, még egyszer megköszöntük a bhaktáknak az erőfeszítéseiket, ők pedig lelkesen megosztották egymással a megvalósításaikat és a prédikáló élményeiket. Utána pedig már csak a sankirtanás bhakták keltek újra útra, hogy folytassák a könyvosztó missziót, a többiek pedig visszatértek a szolgálataikhoz.
Ez idő tájt hallottuk a bejelentést arról, hogy felújítási munkálatok miatt a templomszoba ‒ és ezzel együtt Radha-Syamasundara oltára ‒ egy teljes hónapig zárva lesz. Január 16-án reggel nyílt ki utoljára az oltárfüggöny, s mivel a mennyezetet és a rajta lévő festményeket újították fel a művészek, az egész templomszoba fel volt állványozva, így a napi programokat a templom folyosóján tartottuk. Mi, helyi bhakták is csak reggelente láttuk az Isteni Pár fényképét a templomszoba ajtajánál felállított vetítővászonra kivetítve. Mangala-arati alatt az esti ruhájukban lefényképezve láthattuk Radha-Syamát, mindennap 7 órakor pedig ‒ az oltárfüggöny nyitása helyett ‒ a reggeli öltöztetés után készült képet láthattuk Róluk.
A bhaktáknak nagyon hiányzott Radha-Syama, így ebben az időszakban a szívükben próbálják még jobban elmélyíteni a kapcsolatot Velük. Ilyen tapasztalatban 1996 óta, Radha-Syama beavatása óta nem volt részük a bhaktáknak, hiszen még az oltárfelújítási munkálatok alatt sem vonultak el a bhakták szeme elől, csak ideiglenesen a templomszoba másik felére költöztek. Az idős helyi bhakták a templomépítés idejét emlegették: amikor már itt volt Radha-Syama, de mivel még nem voltak beavatva, nem lehetett személyesen a darsanájukban részesülni, csak az akkori, ideiglenes oltáron álló képüket lehetett látni. Annak idején is Ők töltötték ki a bhakták gondolatait, akik Nekik ajánlották minden tettüket, de már alig várták, hogy Radha-Syamasundara imádata végre elkezdődhessen saját templomukban, a saját oltárukon. A mostani időszakban, aki csak tehette, legalább heti egyszer pujari-szolgálatot vállalt, hogy ennek köszönhetően is közelebb lehessen Radha-Syamához, akiknek ‒ mivel a szeretet kölcsönös ‒ szintén hiányzott a bhaktáik társasága. A várakozás pár nappal ezelőtt, február 9-én ért véget: addigra készült el a mennyezet felújítása, így aznap reggel már a templomszobában, az oltár előtt gyönyörködhettünk újra Radha-Syama szépségében.
Január 21-én ismét Budapesten fesztiváloztunk: Sri Sri Dayal-Nitai‒Vijaya-Gauranga 25. beavatási évfordulóját ünnepeltük! Felelevenítettük, hogyan jelent meg a végtelenül kegyes Úr Caitanya és Úr Nityananda saját szabad akaratából először a kis murtik formájában 26 évvel ezelőtt, majd hogyan érkeztek meg a nagy murtik is, hogy egész Magyarországra áldásaikat szórják. Hatalmas kirtanát tartottunk, visszaemlékeztünk az elmúlt 25 év „kalandjaira”, s mindezek mellett a pujárik sem tétlenkedtek: csodálatos oltárdíszítéssel kápráztatták el a bhaktákat, egész nap főztek az Uraknak, s abhisekát is ajánlottak Nekik.
Ezen a jeles napon többen is elkötelezték magukat Radha-Syama és Gaura-Nitai Nitya-sevája mellett. Január hónapban két új teljes befizetést kezdtek el a bhakták, s egy család megemelte a régi rendszer szerint fizetett Nitya-seva adományát. Végezetül pedig hadd meséljek el egy lelkesítő történetet az egyik új Nitya-sevás családról. Mohana prabhu nemrég kereste fel őket, bár a család ismerősei próbálták lebeszélni őt, mondván, hogy „ők most nincsenek olyan anyagi helyzetben”. De mivel akkorra már egyeztettek időpontot, Mohana prabhu megkérdezte őket is, hogy részt tudnának-e venni a Nitya-seva projektben. Rövid gondolkodási időt kértek, hogy megnézzék, jelenlegi helyzetükben be tudják-e vállalni ezt az elkötelezettséget. Két-három nap múlva a mataji felhívta Mohanát, s közölte vele, hogy úgy döntöttek, vállalják. Bár nagycsaládosok, s jelenleg nem élnek rózsás anyagi körülmények között (két éve csődbe ment a vállalkozásuk, ami miatt komolyabb adósságba keveredtek), mégis úgy döntöttek, hogy belevágnak, mondván: „Ha az államnak két év alatt sikerült nagy nehezen visszafizetnünk hatmillió forint adósságot, akkor Radha-Syamáért és Gaura-Nitaiért boldogan vállaljuk a további nehézségeket.” Ahelyett, hogy fellélegeznének, hogy végre túl vannak az anyagi nehézségeken…
Tudjuk, hogy egy ekkora összeget a legtöbb bhaktának nem könnyű előteremteni, s hogy mind nagyon komoly lemondásokat vállaltok és nagy erőfeszítést tesztek azért, hogy Radha-Syama és Gaura-Nitai jövőbeni imádata ennyi év után végre szilárd alapokon állhasson. Nagyon köszönjük mindannyiótoknak az erőfeszítéseiteket és az odaadásotokat, amely imádott Uraink lótuszlábainál hoz gyümölcsöt, s melynek jutalma: örök áldásuk a lelki bankszámláitokon!
Február hónapban a következő napokat lehet választani, ha valakinek nincs még Nitya-seva napja: 1., 2., 3., 9., 10., 13., 15-17., 19., 20., 22-24., 26. és 28.
A Nitya-seva csoport nevében szolgátok:
Syamajiu dasi
2018, február 12., Új Vraja-dhama